Sífutó technikák

A sígyaloglástól a sífutásig

A kezdetek kezdetén a sí szerepe az volt, hogy viselője ne süppedjen a mély hóba. A lejtőkön természetesen már ekkor is kihasználták a csúszást, ami gyorsabb és kényelmesebb előrehaladást jelentett. A síösvényeken való haladásnál már nem a süppedés volt a legjobb a sígyaloglásban, hanem az, hogy a sít előre is lehetett csúsztatni, így gyorsabb és kevésbé fárasztó volt az előrejutás. Ez a mozgás természetesen a járásra épült.

Sífutó a középkorbanAz első időkben egy, majd két botra támaszkodva haladtak, hogy elkerüljék az eséseket, de hamarosan kiderült, hogy a botokkal hajtani is lehet a sít, amitől az még gyorsabb lett.

Nagy áttörést hozott az elérhető sebességben az, hogy megtanulták a síléceket előrecsúsztatni minden lépésnél úgy, hogy miközben a csúszósín egy lábon álltak, a másik lábukat hátul felemelték, hogy még nagyobb lendülettel csúszhassanak a sín a következő lépésnél. Ehhez már nem volt elég csupán gyalogolni a síkkel, hanem szökdelésszerűen, egylábon egyensúlyozva sífutottak.

Sífutó-technikák ma 

A ma ismert technikák a modern sport térhódításától folyamatos változásokon ment és megy át napjainkban is. A változásokat egymással kölcsönhatásban lévő tényezők generálják: az új versenyszámok, a gyorsuló felszerelések, a mozgás technikájának tökéletesedése, az elérhető sífutópályák minőségének javulása, a versenysport népszerűségének növekedése, a szabadidősport örvendetes terjedése, új, "rokon" sportok megjelenése, az egyre bővülő élettani és egészségügyi ismeretek, stb.

Klasszikus sífutótechnika (diagonál)

Szabad stílusú technika (korcsolyázó, skating)

Nordic cruising technika